A legnagyobb közhelyek teszik láthatatlanná a sérült emberek életét. És persze ők teszik lehetetlenné az igazi emberi kapcsolatokat. Eltakarják a valóságot azok elől is, akik hisznek benne, és azok elől is, akikről a közhelyek szólnak.

De jó, hogy nem velem történt

Mondják, gondolják, érzik az „épek”. Ez egy méretes érzelmi közhely.

És hogy mi a gond vele? Az, hogy ha bekapcsol a szánalomhenger és a félelemmotor, többé nem látjuk a másik embert, akivel leülheténk meginni egy kávét, hogy közösen szidjuk a helyi önkormányzatot. Ha ez jár a fejünkben, képtelenség a játszótéren együtt kergetni a gyerekeket, és arra sincs esély, hogy a saját életünkről meséljünk a másiknak.

Velem is megtörténhet

Az előző párja az e jó nagy önhazugság. Mert bár tényszerűen igaz, mégis ott toporog mögötte a félelemmel terhes remény, hogy ugye nem, ugye velem soha nem fog megtörténni.

Ez sem jó semmi másra, csak arra, hogy ne kelljen szóba elegyendi a másik emberrel, és ne kelljen tudomást venni az ő tényleges életéről.

Ha már így jártak, többet tudnak az életről

Varázserőt is tulajdonítottak nekik egykor. Ha nem tud járni, talán egy nap repülni fog. Ha nem lát, élesebben hall. Ha nem érti, mi folyik körülötte, a szellemvilággal van kapcsolatban.

Pedig semmi ilyesmi nincsen. A sérült emberek és a sérült gyermeket nevelők nem tudnak többet az életről, mint te vagy én.

Egyszerűen egy különlegesen megterhelő élethelyzetben élnek, ami elképesztő nehéz és rengeteg kihívást tartogat. Ennyi, nem kell túlmisztifikálni a dolgot.

Szegény fogyatékosok

Az igaz, hogy sérült gyermeket nevelni vagy fogyatékosnak lenni brutálisan növeli a szegénység kockázatát, de automatikus szegénységről butaság beszélni.

Itt is sok a tehetős, gazdag ember, család. Sokan éppen azért lesznek sikeres vállalkozók, mert rájönnek, hogy ha csak az állami támogatásokra és szolgáltatásokra hagyatkoznak, kilátástalan lesz az életük. Ezért sokan alapítanak vállalkozást, mennek külföldre vagy tanulnak új, jobban fizető szakmát, hogy kibabráljanak a szegénységgel, ami tény és való, hogy fenyegető közelségbe tud settenkedni.

A Down kórosok legalább cukik

Ha közhelyvilágbajnokságot hirdetnénk, a cukiság-közhely dobogós lenne. Az internet tele van pusziszkodó Down-kórosok fényképeivel, akik garantálják, hogy a világ minden szörnyűség ellenére egy cuki hely, ahol mindig akad egy kedves mosoly és egy hirtelen puszi.

Az autisták agresszívek

A közhelybajnokság másik verhetetlen szereplője az, amely szerint az autisták agresszívak. Itt figyelemreméltó a változás.

Az Esőember című film sikeresen ültette el évtizedekre az emberek fejében, hogy minden autista kívülről tudja a telefonkönyvet, mára ez megváltozott. Ma abban hiszünk, hogy az autisták agresszívak, és ha hátat fordítunk nekik, jól letámadnak minket.

Teljesen mindegy, hogy mit jelent az autizmus, és mit élnek meg az ilyen jelzővel illetett emberek. A lényeg, hogy az agresszió hangoztatásával eredményesen kerülhetjük el, hogy ezeknek az embereknek az igazi problémáira koncentráljunk, és egy olyan társadalmat alakítsunk ki, ahol az autisták igazi helyet kaphatnak az iskolákban.

A fogyatékosok örök gyerekek

Az előbbi párja, régi csatár a ligában, aki minden vitában hatalmas gólt képes lőni. Legyen szó politikai vitákról, gondnokság alá helyezésről vagy éppen önálló lakhatásról, mindig számíthatunk rá. Az, hogy valaki segítségre és támogatásra szorul, sokak szemében egyet jelent azzal, hogy egy gyerekről van szó, akit ezzel együtt jogunk van hülyegyerekként kezelni, megfosztani a jogaitól. Ha pedig tiltakozik, akkor csak meg kell símogatni a buksiját, és venni neki egy túrórudit.

Van egy titkos szuperképességük

A Down-kórosoknak fejlett az érzelmi életük. A vakoknak hetedik érzékük van. A mozgássérültek közeli kapcsolatban vannak istennel stb. A titkos szuperképesség feltételezése néha-néha felbukkan a beszélgetésekben.

Cinikus változatban is hallottam már: eszering nagyon sokat elviselnek ezek az emberek, ezért belefér nekik, hogy még egy kicsit tűrjenek, szívjanak.

Van itt más gond is

Az előző fordítottja. Eszerint a vakok siketek is, ezért kiabálni kell velük. A siketek rosszul látnak, ezért át kell kísérni őket a zebrán. A mozgássérültek értelmi fogyatékosok, ezért vagy lassan kell velük beszélni vagy nem is érdemes szóbaállni velük.

Ha valaki egy területen sérült, akkor egyszerűbb úgy gondolni rá, mintha mindenben stiklis lenne egy picit. Ez az oka annak, hogy aki csak teheti, egy állásinterjún megpróbálja eltitkolni, hogy bármilyen köze is van bármilyen fogyatékossághoz. Mert ha nem sikerül, félő, hogy úgy fut rajta végig a közhely, mint benzines erdőn a futótűz.

A jó fogyatékosság-politika drága

Ez a közhely a politikai viták Mike Tyson-ja. Legyen szó kitagolásról, gondnokságról, akadálymentesítésről, ápolási díjról, garantáltan működni fog. Mert ha valami drága, akkor felesleges, akkor már nem annyira akarjuk, és különben is, nekünk  csak olcsó dolgokra van pénzünk.

A drágaság-közhellyel az a probléma, hogy amint a drágaságról van szó, már nincs szó arról, hogyan fogjuk a probémát megoldani. Akkor már nincs szó arról, hogy mi okozza a problémát. És persze arról sincs szó, hogy egy 15 éve a drágasága miatt elodázott döntés vezetett oda, ahol most tartunk.