Kezdetben olyan voltál, mint bárki más. Aztán kezdtek feltűnni dolgok a kisfiadnál, vagy egyszer csak kiderült, hogy a lányodnak súlyos betegsége van. De nem tudtad, mik lesznek a következmények, és nem tudtad, milyen életre számíthat. Mire diagnosztizálták, mire felfogtad, mire képessé váltál arra, hogy szembe nézz vele, hónapok, de talán évek teltek el. És reménykedtél, hogy talán csak tévedés történt.
Aztán nem tudtad, hogy a sérülése súlyos-e valóban, és nem tudtad hogy szembe kell-e nézned azzal, hogy ez életre szól. Beszerezted a diagnózisokat, levadásztad a terápiákat. Korai fejlesztést, óvodát, iskolát, napköziotthont és lakóotthont szereztél.
És közben van egy életbevágó dolog, amire alig jut időd figyelni, pedig minden nap érzed. Ahogyan telnek az évek, egyre kevesebb a szolgáltatás, és egyre kevesebb a pénz. Egyre többször ütközöl falakba, és veszed észre: vagy te szervezed meg, vagy nem lesz. Vékonyuló faágon haladsz előre.
A szegénység nem egyik napról a másikra tör rátok.
Hanem lassan mászik elő egy bokor mögül, és egyszer csak arra eszmélsz, hogy a lehetőségeid irtózatosan beszűkültek. Rengeteg sérült gyermeket nevelő család fuldokol a pénztelenségben, a szegénységben. Akkor is, ha 20-30 éve tehetősek voltak, két kocsival, megtakarítással, örökséggel és kertes házzal. Nem számít, mennyi pénzed van most: fogyatékos gyermeket nevelni olyan, mintha útlevelet váltottak volna neked szegénység-országba.
Egyetlen esélyed van, ha ellen akarsz állni.
Teljesen mindegy, hány éves vagy, teljesen mindegy, hogy mekkora a gyermeked. Ha csak 1 éves, de már tudod, hogy élete nagy részében támogatásra lesz szüksége, akkor ma van itt az ideje, hogy megtanulj pénzügyül. A pénzügyek kiismerése olyan neked, mint varázslónak a varázspálca.
El tudom képzelni, mit gondolsz.
De fogyatékos gyermeket nevelő szülőként a pénzügyi ismereteid fejlesztésére nagyobb szükséged van, mint egy jogosítványra és kerekesszékre együttvéve.
Tudom, neked nincs pénzed.
Ebben az írásban többször foglak arra kérni, hogy fogadd el legalább feltételesen, amit mondok, tegyél vele egy próbát, és aztán döntsd el magad, hogy mire mész vele. De előtte olvasd el nyitottan.
Tehát: hidd el, teljesen mindegy, hogy mennyi pénzed van. Ha havi 100 nettóból nyomorogsz, pont annyira van szükséged pénzügyi tudásra, mint ha befektetési bankár lennél. A pénz nem sokat jelent. A pénzügyi kultúra viszont szépen lassan kihúz a szegénységből vagy megelőzi a szegénységet.
Az alább felsorolt 10 teendő nem arról szól, hogyan szorítsd meg a nadrágszíjat, és élj aszkétaként. Hanem arról, hogyan tágítsd ki a lehetőségeidet, törődj magaddal többet, és védd meg a gyermeked jövőjét. Az alábbi 10 teendő nem választható szét egymástól. Ha csak egyet tudsz megvalósítani közülük, léptél egy picit. De igazában minél többet tudsz egyszerre mozgásba hozni, annál gyorsabban haladsz majd előre. Mert ezek egymást erősítő, egymásra épülő elemei ugyanannak a dolognak.
Csapjunk bele.
1. Tarts számon minden fillért
Az első lépés a kockás füzet.
A hónap elején tervezd meg a költségvetést, tegyél el minden számlát, és minden kiadást írj fel. A hónap végén nézd meg, hogy teljesítetted-e a tervet. Ha sikerült, gratulálj magadnak, és a következő hónapban csináld újra ezt.
Ha nem sikerült, akkor is gratulálj magadnak. Elsőre számon tartani minden forintot a napi rohanásban, felírni a kólát és a villamosjegyet, miközben rohansz a forgatagban, nem könnyű. Megpróbáltad, nem sikerült. Kezdődik a következő hónap, itt a következő lehetőség.
Előbb-utóbb sikerülni fog, és hatalmas felismerés lesz a saját pénzügyeid átlátása. Ez a legnagyobb és legnehezebb lépés a szegénység legyőzéséhez vezető úton.
Én a kockás füzetre és az Excel-táblákra esküszöm. De ha van okostelefonod, telepítheted ingyenesen a KOIN költségvetési számlálót, ami játékossá és látványossá teszi számodra a számolást.
2. Költs kevesebbet
A következő lépésben próbáld kiszórni az összes nem feltétlenül szükséges kiadást. Elsőre nehéz ilyet találni, hiszen ahhoz szoktunk hozzá, hogy a havi bevételt cakumpakk elköltjük. De észre fogod venni, hogy nem minden kiadás kényszerítő, és mindig lehet találni valamit, amiről lemondhatunk.
Ha az egyes tételeken nem tudsz húzni, akkor próbálj minden tételre 5-10%-kal kevesebbet költeni. Ha ez most elképzelhetetlen, tedd fel a kérdést magadnak: mi lenne, ha jövő hónaptól 10%-kal zuhanna a bevételed? Az igazság az, hogy semmi nem lenne, 5-10%-ot szinte mindig le lehet reszelni a kiadásokból. Akkor is, ha havi 150 ezer forint alatt van a költségvetés.
3. Szállj ki a nagy kiadásokból
Ez durva lesz, de rengeteget számít. Ha hosszú távon akarjuk növelni a bevételeinket, drasztikus lépésekre kell vetemednünk.
Ki kell szállni az összes nagy, rendszeres kiadásból, ha egy mód van rá.
- Ha nem életbevágó a kocsi, szabadulj meg tőle, és járj közösségi közlekedéssel.
- Ha kisebb lakásban is elférnétek, és a cserével jelentős összeget tudsz felszabadítani, akkor fontold meg a cserét.
- Ha nélkülözni tudod a kábeltévét, mondd le az előfizetést.
- És így tovább, amit csak lehet.
És hogy mi értelme van ennek?
Minél több tárgytól szabadulsz meg, annál több erőforrást szabadítasz fel. Márpedig neked pont erre van szükséged.
A nem feltétlenül szükséges tárgyak az életed homokzsákjai, és csak akadályoznak abban, hogy a két legfontosabb dologgal foglalkozz.
Ez a két legfontosabb dolog: a megtakarítás és a befektetés. Aki megtakarít és befektet, egyszerre épít magának védőhálót és szabadságot, amely a következő évtizedekre kitágítja a lehetőségeit. Ez sokkal többet ér, mint bármilyen ház, kocsi vagy nyaraló.
4. Takaríts meg, amennyit csak tudsz
A megtakarítás a második legfontosabb dolog, amire a felszabadult pénzt fordítani érdemes. Miért kell megtakarítanod?
- Először azért, hogy váratlan helyzetben legyen hová nyúlni. És te már pontosan tudod, hogy a váratlan helyzetek meg fognak érkezni, csak azt nem tudod, mikor.
- Aztán azért, mert a mai 45 év alattiaknak hét szentség, hogy nem lesz nyugdíja, és ha ide tartozol, akkor neked magadnak kell előteremtened a nyugdíjadat.
- És persze azért is, mert ha a gyermeked sérült, akkor jókora esélye van rá, hogy felnőtt korában nem tudja eltartani magát és nem tud gondoskodni a felnőtt életéről. Ezt neked kell majd finanszíroznod.
Ha ma feleslegesen kocsizol vagy feleslegesen laksz egy túl jó ingatlanban, a saját és a gyermeked jövőjét füstölöd el. Persze ha 60-80 milliód van már befektetve, akkor nem szóltam, ez rád nem vonatkozik. De ha nincs ennyi pénzed, akkor vágj bele.
De hogyan?
5. Kerüld el a mérgezett befektetési termékeket
Megtakarítani azt jelenti, hogy rendszeresen félreteszed a pénzed egy kisebb-nagyobb szeletét, és értékpapírt vásárolsz rajta. Ezek a papírok nem arra valók, hogy menőbb kocsit vagy nagyobb házat vegyél rajta három év múlva. Hanem arra, hogy 20 év múlva ha bármi történik, ne fektessen két vállra az élet. Vagy arra, hogy az akkor már 30-40 éves lányodnak vagy fiadnak megvásárolhasd a legjobb lakóotthoni férőhelyet. Tehát: biztos, hogy szükséged lesz megtakarításra.
Akkor térjünk a lényegre.
A megtakarításról két dolgot kell tudnod:
- A piacon elérhető befektetési termékek legtöbbje mérgezett. Ez azt jelenti, hogy olyan magas rejtett költségeik vannak, hogy a hozamod nagy része a bankban csapódik le, nem nálad. Ez 10-20 év távlatában azt jelenti, hogy fele annyi pénzed lesz a számládon, mint amennyi lehetne. Vagy ha nincs szerencséd, akkor kevesebb lesz, mint amennyit befektettél. Ez az első. Most nézzük a másodikat.
- Ingyenes befektetési tanácsadáson neked kivétel nélkül mérgezett pénzügyi terméket adnak el. Szinte biztos, hogy pocsék pénzügyi terméket ad el neked a megbízható magyar bank öltönyös tanácsadója, a kávéval és fotellel váró privát bankárod vagy a házaló ügynök. Kerüld az ingyenes tanácsadást, mint a romlott húst. Akkor is, ha a Nagy és Megbízható Magyar Bank képében jelentkezik.
Nem szép dolog ilyet mondani, tudom. Magyarázattal tartozom.
Igyekszem rövidre fogni.
Tegyük fel, hogy bemész a bankba, és megkéred a pultost, hogy ajánljon neked egy megtakarítási terméket.
Ő eléd teszi a választékot. Mire figyelnéd legjobban?
Lefogadom, hogy megnéznéd, az elmúlt években mekkora hasznot hajtott tulajdonosának. És ha magas volt a hozam, akkor abból az következne számodra, hogy csak jó lehet, tehát meg kell venni.
A hozam tizedrangú kérdés.
Ami számít, az a folyamatosan, évről évre levont költséged. Egy átlagos magyar befektetési alap éves költsége 1,5-2% között van. Amikor eladják neked, ezt a tényt talán mellékesen sem említik meg neked, vagy ha igen, akkor hozzáteszik, hogy nagyon olcsó, alig van költsége, csak 1,5%.
Amikor ezt mondják neked, akkor azzal élnek vissza, hogy neked lövésed sincs a pénzügyi matematikáról, ködös képzeteid vannak a tőzsdéről, és nem tudod, hogy a 1,5% éves költség 15-20 év távlatában azt jelenti, hogy a pénzed harmada-fele a banké lesz.
És most következik a lényeg.
Azért csúnya dolog bevásárolni magad egy 1,5%-ot kóstáló méregdrága befektetési alapba, mert ma már meg tudod csinálni magadnak ugyanazt a befektetési terméket 0,1%-ért is. Ráadásul sokszor ugyanabban a bankban tudod megvenni, csak ezt az apró tényt nem fogják az orrodra kötni.
Ami azt jelenti, hogy pusztán a befektetési költségeid brutális csökkentésével elérted azt, hogy bármilyen külső körülménytől függetlenül 20 év alatt legalább az egyharmadával növelted a befektetésed értékét. Mert neked minden évben 1,5%-kal “többet hozott” a tőzsde, mint annak, aki bankos befektetési alapot vett.
Olyan ez, mint az IKEA. Azért jár mindenki az IKEÁ-ba, mert sokkal olcsóbban tudja megvenni ugyanazt a minőséget, mint amit más bútoráruházakban talál. Egy dolgot kell tenni az IKEÁ-s olcsóságért. Be kell szennyezned a kezed, és össze kell csavarozni a polcot. Itt is erről van szó.
Tehát, ha sikeresen megtakarítasz legalább havi 10-50 ezer forintot, akkor fektesd is be sikeresen. Ehhez pedig be kell szennyezned a kezed: el kell olvasni 2-3 befektetési könyvet.
Tudom, hogy kábé hülyének nézel, hogy azt mondom, hogy menj a tőzsdére, és kezeld magad a pénzed. A tőzsde nem az a hely, ahol ahol öltönyös suhancok pörgetnek milliókat. Hanem az a hely, ahol 10 év feletti megtakarítást a leginkább célszerű elhelyezni. És ahol – ez a legfontosabb – nem kell pörgetni semmit sem. A hosszú távú megtakarításra a tőzsde való.
Ha 30 év múlva be akarod fizetni a gyermeked a legjobb lakóotthoni férőhelyre vagy biztosítani akarod számára a normális gondoskodást, akkor az egyik legfontosabb teendőd, hogy megtanuld kezelni a befektetésed.
És ez egyáltalán nem nehéz. Ha elolvasol 3 pénzügyi könyvet, gond nélkül meg fogod tudni csinálni. Az alábbiakban összeszedtem neked a legegyszerűbb könyveket, amelyekkel magad is el tudsz már indulni. Ezek a könyvek kifejezetten olyan olvasóknak szólnak, akik semmit nem konyítanak pénzügyekhez. Ezért bátran fogj hozzájuk.
- András György: A lusta portfólió
- András György: Okos pénz, buta pénz
- Richard E. Ferri: The ETF Book
Erősen javaslom a Kiszámoló és a Lusta Portfólió olvasását. Ezt a két oldalt ismerem Magyarországon, amit nem ügynökök írnak, akik rád akarnának sózni valamit.
Egy utolsó megjegyzés a tőzsdével kapcsolatban. A tőzsdén a legfontosabb, hogy ne akarj ott pénzt csinálni. Mert a tőzsde neked nem fog pénzt csinálni. De 20 éves távlatban megvédi a pénzed az inflációtól és megteremti a 20 év múlvai biztonságod egyik pillérét. Szóval a tőzsde olyan, mint vacsora után a konyhapult suvickolása: nem megkerülhető, de ezen túl nem kell tőle sokat várni.
Amitől viszont sokat lehet várni, az a befektetés igazi művészete.
6. Legyél igazi befektető
Most érkeztünk el a titokhoz, amivel örökre búcsút mondhatsz majd a fogyatékossági támogatástól való kiszolgáltatottságnak. A tanulás az egyetlen lehetőséged arra, hogy biztosan és sokkal több pénzed legyen, mint jelenleg. Ez az egyetlen dolog, ami biztonságot és bőséget teremt számodra.
Eddig a közhely. Mert ez így önmagában igaz, de nem sokra mész vele.
Mert nagyon nem mindegy, mit és hogyan tanulsz.
Sajnos nagyon sokan nem látják a tanulásuk hasznát. Pedig az elmúlt években több tanfolyamot is elvégeztek, kijártak két főiskolát, szereztek egy rakás papírt. És értetlenül álltak a tény előtt, hogy ezzel sem nőtt a jövedelmük.
Amiből levonták azt a hibás következtetést, hogy felesleges volt. Pedig nem. Mert ebből nem az következik, hogy a tanulásnak nincs értelme. Hanem az, hogy nem mindegy, mit tanulsz.
Ma a hatékony tanulás nem azt jelenti, hogy befizetsz egy OKJ-s tanfolyamra. Nem azt jelenti, hogy elvégzed a harmadik főiskolát. És nem azt jelenti, hogy elmész egy 350 ezer forintos marketing kurzusra.
Hanem azt jelenti, hogy a tanulást az életed részévé teszed, és kőkemény, folyamatos munkaként tekintesz rá.
- Ne azt tanuld, ami diákkorod óta lelkesít, és érdekel téged. Hanem azt, amiért sokat fizetnek a piacon, és van rá kereslet.
- Ne a végzettséggel, papírral foglalkozz elsőre, mert ezeknek – néhány területet leszámítva – csökken az értékük. Hanem koncentrálj magára a szakmára vagy alapterületre, és kezdj el olvasni az adott témában. És olvass róla minden nap legalább fél órát.
- A tanulás nyelve ma az angol. Ezért ha nem tudsz angolul, akkor az első fél évben csak angolul tanulj. Utána pedig angolul tanuld tovább az adott témát.
- Minél hamarabb csatlakozz a választott téma szakmai közösségéhez akár a Facebook-on, akár konferenciákon, ahol csak lehet. Kérdezz már az elején, hogyan lehet megélni belőle, milyen lehetőségek, sikeres történetek vannak. A munka sokszor nem (csak) a szaktudással, hanem az emberi kapcsolatokkal érkezik.
- Alapvetően ne tanfolyamokon, hanem könyvekből tanulj. Azért, mert egy-egy tanfolyam ára 150 ezer forint. És ebből a pénzből 30-40 könyvet vásárolhatsz meg, és 5-10-szer annyi tudást halmozhatsz fel. Ha pedig könyvtárazol, akkor ennyibe sem kerül. Ha magadtól már megtanultad a szakma alapjait, akkor érdemes tanfolyamot nézni.
7. Tanulj meg tanulni
A tanulással a legnagyobb gond az, hogy talán nem tudod, hogyan kell hatékonyan tanulni. Erről is olvashatsz könyveket, vagy keress rá a Google-ban (ez ma a legértékesebb tankönyv) a “hatékony tanulás” kulcsszóra. Ne sajnáld az időt, hogy ráérezz arra, hogyan tudsz te hatékonyan és élvezetesen tanulni.
A te helyzetedben ez különösen fontos. Sérült gyermeket nevelő szülőként állandó időszűkében vagy. Ezért érdemes mosogatás, takarítás, közlekedés közben tanulni. Saját tapasztalatból tudom, hogy ezek remekül működnek.
Igen, erőltetni kell, és eleinte nem lesz könnyű. Mert egy teljesen más tanulási kultúrára szoktattak rá minket. Arra, hogy tanfolyam, értelmetlen jegyzetek, unalmas órák, legyünk már túl rajta vizsgák. És erre van ráhangolva az agyunk. De ez nem tanulás.
A tanulás kőkemény, magányos meló, amit reggeltől estig csinálhatsz anélkül, hogy bárkinek feltűnne, és ezerszer többet ad bármilyen tanfolyamnál.
Az ilyen tanulás igazi eredményre vezet. Mert amint ráérzel a tanulás ritmusára és megérzed az örömet, amit ad, elkezdesz sokkal gyorsabban haladni benne, mint életed bármelyik hiperszuper tanfolyamán. Lehet, hogy a motor eleinte nehezen indul be, de annál jobban fogod élvezni, ha egyszer rákaptál az ízére.
8. Ne érjen váratlanul a halálod
A családi pénzügyi kultúra nélkülözhetetlen eleme az életbiztosítás. Az a szülő, aki nem köt életbiztosítást, elképesztő felelőtlen. Nem kell parásnak vagy hipohondernek lenni ahhoz, hogy tisztában legyél vele: bármikor meg lehet halni. És ha te halsz meg, akkor ott marad a párod, akinek el kell tartania a családot, nevelni a gyerekeket, és közben még egyszemélyes szociális rendszernek is kell lennie a sérült családtag számára. Ha pedig ő hal meg, akkor neked.
Tehát legyen egy életbiztosításotok. Ennek azt kell tudnia, hogy ha egyiktek meghal, akkor a másik kapjon annyi pénzt, hogy legalább 3-4 évre biztosítva legyen a család teljes költségvetése, de lehetőleg tovább is. Alsó hangon 15 millió forintra érdemes kötni.
Az életbiztosítások között ugyanúgy vannak mérgezett termékek, mint a megtakarítási termékek között. Csak olyan életbiztosítást szabad kötni, ami nem ad vissza pénzt, és nincs kombinálva befektetéssel. A unit-linked életbiztosítások a pénzipar vámpírjai. Kerüld őket, mintha vérzékeny ember a piócákat.
9. Fogd, vidd, ne építs rá
Okos szülőként ne engedj el egyetlen állami támogatási formát se. Igényelj mindent, ami mozog, ha megéri a fáradságot, és cseppet se érezd magad rosszul tőle. Ha tisztában vagy egy dologgal, nem származhat belőle bajod.
Az állami támogatások kiszolgáltatottá tesznek. Úgy hatnak rád, mint Zsákos Frodóra a gyűrű.
Ezért arra törekedj, hogy 5 év múlva egyet se kelljen igénybe venni. Tudom, hogy elképzelhetetlennek tűnik. De ha 5 év múlva csak fele annyira lesztek kiszolgáltatott az állam jóindulatának, mint ma, kétszer olyan független lettél, és a legjobb úton haladsz a teljes függetlenség felé. 10 év hamar eltelik.
10. Felejts el mindent, amit valaha tanultál róla
A pénzzel kapcsolatban sok-sok előítélet és tévképzet van bennünk. De alapvetően fogalmunk sincs, hogyan működik. Megtanuljuk beosztani, mert kevés van belőle. És ennyivel ki is fullad pénzügyi tudásunk. A pénzipar csodálatos teljesítményének tartom, hogy elhiteti velünk, hogy a pénzzel való bánás bonyolult, grafikonokat és bonyolult elemzéseket igényű rakétatudomány.
Persze a termékfejlesztők és marketingesek sokat tesznek azért, hogy ne értsük, hogyan működik a pénz. Ez nem vicc, könyvek szólnak arról, hogyan bonyolítják mesterségesen a pénzügyi termékeket.
Pedig egy befektetési termék költségét negyedikes matekkal kiszámolhatod. Ugyanígy negyedikes matek kell ahhoz, hogy kiszámold, mennyivel csökken a számládon a pénzt, ha autózol 30 éven át. A lakáshiteled igazi árának kiszámolásához is pont ilyen tudományra van szükség. Mikor először vettem a kezembe egy pénzügyi matematikai könyvet, leesett az állam.
Hiszen ötödikben ezt már mindenki ki tudná számolni, mégsem tanítják.
Szülőként ezt már nem engedhetjük meg magunknak. A pénz fizikája más, mint a tárgyak fizikája. És baromi nagy luxus nem tisztában lenni azzal, hogyan és miben más.
De ha sérült gyermeked van, és a magyar társadalom útlevelet váltott neked szegénység-országban, majd feltett egy gépre, akkor a pénzügyek kitanulása lesz az ejtőernyő, amivel kiugorhatsz a repülőből.
Nóra Németh-Laczi mondta
Szeretném az elején leszögezni, hogy nem szeretem a kifogásgyártást. Kifejezetten irritál, amikor meg akarják nekem magyarázni, hogy miért nem lehet véghez vinni azt, amit – pláne, amikor előtte cáfoltam minden ellenérvet a saját példámmal.
Mindezt azért mondom, hogy értsd, nem az vezérel, hogy elmondjam, miért nem lehet megcsinálni, amit javasolsz – mert biztosan van, aki meg tudja valósítani. Hiszen az életben mindenre van példa, ld. ultrafutók extrém teljesítményeit, vagy „hazai pályán” maradva Nick Vujicic sikerét.
A problémám az írásoddal az, hogy Te normálisnak akarod elfogadtatni az emberekkel azt, ami nem az.
NEM NORMÁLIS, hogy ezek az emberek magukra vannak hagyva.
NEM NORMÁLIS, hogy civilizált társadalom képében tetszelgünk, miközben egy társadalom civilizáltsági foka abban mutatkozik meg, hogyan bánik az időseivel és az elesettjeivel, és ez utóbbival EMBERTELENÜL MÉLTÁNYTALANUL BÁNNAK.
NEM NORMÁLIS, hogy az áldozatokat hibáztatod.
Te gyakorlatilag azt javaslod azoknak az embereknek, akik MÁR MOST erőn felül teljesítenek, hogy noha már most a végletekig kizsigereli őket az élethelyzetük, tegyenek rá még egy lapáttal és hajrá… fogadják el, hogy ami velük történik, az normális és igazodjanak.
Amikor beharangoztad a blogodat, segítségről és „politikai erőről” beszéltél. Az semmilyen (közösségi) erőt nem képez, hogy mindenkit arra buzdítasz, hogy fogadja el normálisnak a közönyt és méltatlanságot, ami körülveszi és fogát összeszorítva küzdjön tovább egyedül, amíg bele nem rokkan.
Amit írsz, az olyan, mintha azoknak, akik egész életükben vizet ittak, azt javasolnád, hogy vegyenek egy kicsit vissza a sörfogyasztásból és akkor jobb lesz…
Kedves Tamás, én értékelem a jó szándékodat, de amit csinálsz, az kb. arra jó, hogy az érintettek még elveszettebbnek érezzék magukat, a többiek pedig önigazolást találjanak arra, hogy miért is helyénvaló a közönyük.
Verdes Tamás mondta
Kedves Nóra, köszönöm szépen az őszinte hozzászólást. Egyetértek veled abban, hogy nem normális a helyzet, ami közé sérült gyermeket nevelő családok kerülnek. De ettől még sajnos ez a tömeges realitás. Két módon lehet védekezni ellene. (1) A személyes életében mindenki a saját erejéhez mérten csökkentheti a kiszolgáltatottságát, ha javítja az anyagi helyzetét. Ez az írás erről szól, hogy ki-ki mit tehet, merre érdemes indulnia, ha van rá ereje és ideje. Hogy az áldozatokat hibáztatnám, azt visszautasítom. És bízom benne, hogy legalább pár olvasónak segítettem abban, hogy előre kezdjen megtakarítani lakóotthonra vagy elkerüli az ingyenes pénzügyi tanácsadást, és ezzel sok-sok pénzt megmentsen magának. (2) A másik lehetőség az érdekvédelem, ezt jogosan hiányolod. Kérek szépen egy kis türelmet tőled, erről is bőségesen fogok írni majd.
Nóra Németh-Laczi mondta
„ha van rá ereje és ideje” – kb. ez a kulcsa a dolognak. Én azt látom magam körül, hogy az egészséges gyerekeket nevelők közül is azok boldogulnak, jutnak egyről a kettőre, ahol masszív nagyszülői segítség van a háttérben. A szülők tudnak dolgozni (mellette akár tanulni is), mert van, aki ellátja a gyerekeiket.
A sérült gyerekeket nevelőknél ez legtöbbször hiányzik.
Ott kezdődik, hogy egy sérült gyerek nevelése – ahogy Te is írtad – erősen bekorlátoz. Ezek a korlátok (ellátó intézmények elérhető távolságban, munkalehetőség) átgondolást és változtatást igényelnének a családoktól akár életvitel szintjén is. Viszont ez az elvárás valahogy megreked a szülők (és általában az anya) szintjén. Mindenki más sóhajt egyet, aztán éli tovább a maga megszokott életét.
És ott folytatódik, hogy ha van is nagyszülői segítség, a feladatok még sokszor a fiatal szülőknek is kihívás, amit nem lehet az idős nagyszülőkre bízni.
Amikor a realitásra hivatkozol, hogy nézzünk szembe vele, akkor azt gondolom, hogy amikor a javaslataidat írod, akkor pont Te vagy az, aki a realitásokat nem veszi figyelembe. „ha van ereje és ideje” – igen, a német nyugdíjasoknak biztosan van. Az itthon sérült gyerekeket nevelőknek talán ez van a legkevésbé.
Verdes Tamás mondta
Szerintem azt nem mondjatjuk, hogy az összes szülőnek semmire nincs ideje. Persze, sokaknak nincs. De rengetegen végeznek el tanfolyamokat, járnak iskolába vagy csinálnak egyéb aktivitást. Miért ne lehetne helyet szorítani a pénzügyi ismeretek bővítésének is akár, ha egyszer az annyira nagyon fontos?
Nóra Németh-Laczi mondta
Nem, azt nem mondhatjuk – nem is mondta senki. Viszont ez a jellemző. Mondjuk én nem azt látom, hogy közülünk „rengetegen” végeznének el tanfolyamokat. Vannak, akiknek sikerül (nekem is pl.), de az ismeretségi körömben nem ez a jellemző.
A megfelelő pénzügyi ismeretek nem pótolják a pénzt. Hiába ismered a pénzügyi termékeket, hiába tudod, milyen portfólió lenne az ideális, pénz nélkül nem tudod elkezdeni felépíteni. És ez az, amit nem akarsz megérteni és amit mindig nagyvonalúan megkerülsz, hogy amikor a bevételeid a minimumot se fedezik, akkor MIBŐL tegyél félre, fektess be?
Kisfiam súlyos nyelészavarral született (értsd: nem tudta, hogyan kell levegőt venni és nyelni, fuldoklott, ha folyadék került a szájába), kezdetben szondán át táplálták. Az állami kórházakból és eü. intézményekből (Kmét, Bp, Szeged, Debrecen) úgy jöttünk haza, hogy gyakorlatilag a PEG beültetésen kívül nem tudtak mit javasolni. Magán kezelésekre kezdtük hordani, 30e/alkalom. Folytathatnám a sort, hogy mibe került, hogy 4 évesen megtegye az első önálló lépését, de azt hiszem, fölösleges lenne….
Még mindig várom azt a minta költségvetést, amely bemutatja, mennyit lehet ilyen kiadások mellett, a GYES-GYED-ÁP.DÍJ bevételekből félretenni.
Következő kérésem az lenne, hogy kérlek, segíts összeállítani egy ideális időbeosztást, amely tartalmazza az önképzésre és a pénzteremtésre szánt idő intervallumokat, az alábbiak mellett:
20 ml/40 perces fogyasztással bíró gyermek (életkornak, súlynak megfelelő napi táplálékbevitellel),
anyatej napi többszöri lefejése,
eszközök sterilizálása,
napi 6×30 perc neuroterápia (torna),
+ szokásos ellátás (öltöztetés, pelenkázás, fürdetés, stb.).
Csak így, indulásnak. Aztán áttérhetünk a főzd-meg-turmixold-le, vigyed-a-dévényeshez, csináld-az-otthoni-gyakorlatokat-vele, ma-Bp-Pető, holnapután-Sopron-mágneses-kezelés fokozatra és a 30e/alkalom után a 250e/hét és a 60e-et tankoltam ebben a hónapban is szintre.
Verdes Tamás mondta
Szerinted a pénzügyi ismeretek nem pótolják a pénzt. Ezt nem is mondtam. De azt igen, hogy a pénzügyi ismeretek segítenek kikerülni a szegénységből vagy elkerülni azt. És dehogy kerültem meg a kérdést, hogy mit tehet, akinek kevés van, hát benne van az írásban is: ha nincs pénzünk megtakarítani, akkor tanulni tudunk csak. Én is elfogadhatatlannak tartom, hogy az állam tömegeket hagy az út szélén, de attól az állam még pontosan ezt csinálja. Akkor is ezt csinálja, ha valakinek nincs ideje, és akkor is, ha nincs pénze. És ebben az esetben a tanulás-megtakarítás egy lehetséges megoldás. Nem csodafegyver, de létezik, és tud segíteni. Hadd kérdezzem meg: szerinted mit tehetne az, aki ilyen helyzetbe került, és magára van hagyva?
Nóra Németh-Laczi mondta
Költözzön külföldre. Itthon a mi helyzetünkben nem opció a tanulás és megtakarítás. Azért nem, mert sem olyan pénzbeli ellátási rendszer, sem szociális ellátó hálózat (segítő ápolószemélyzet) nincs, ami lehetővé tenné a sérülteket otthonukban ápolóknak, hogy tanuljanak. Itt, ha valaki össze is tudja hozni, hogy a – netán súlyosan és halmozottan sérült – gyereke napi ellátása mellett legyen egy-két órája, akkor választani kényszerül, hogy dolgozik VAGY tanul. Olyan, hogy ÉS, nincs. Akit eltartanak, az tud tanulni. Akit nem, az elvállalja azt a munkát, ami jut neki. Amihez képest még a mommy track melók is álomkategóriásak.
Verdes Tamás mondta
A külföldre költözéssel sajnos egyetértek, fogok is írni róla, és igyekszem begyűjteni már kint lévők tapasztalait is.