A fogyatékosság lényege a sérülékenység: az, hogy a legtöbb fogyatékos személy képtelen védekezni. De mit tehetsz, ha azt akarod, hogy a te gyermeked kevésbé legyen kiszolgáltatott?

A sérült gyerekek bántalmazása egy agyonhallgatott téma. Nem csak azért, mert a sérült emberek nem tudják elmesélni, hogy mi történt velük. Hanem azért is, mert a legtöbb bántalmazásban a családon belül kerül sor. Vagy azok követik el, akik közel állnak a fogyatékos emberhez.

Tanítsd meg rá, hogy ő fogyatékos

A sérült embereket azért bántalmazzák, mert sérültek, fogyatékosok vagy fogyatékossággal élnek – sokféleké ügyetlen és suta szót használunk rá, de ugyanarra gondolunk. Akik sérültek, könnyebben sebezhetők. És azért is könnyebben sebezhetők, mert nem tudnak róla, hogy sérültek.

Értelmi fogyatékos emberek sokszor úgy nőnek bele a felnőtt korba, hogy az értelmi fogyatékosságról csak a fejük feletti beszélgetésekből, suttogásokból, szakértői véleményekből hallanak. A vizsgálaton hallják, a pedagógustól hallják, az orvosnál hallják, de nekik szemtől szemben senki nem mondja meg, hogy lányom, te értelmi sérült vagy, és ez azt jelenti, hogy nem érted pontosan, mi történik veled és körülötted, és azt is jelenti, hogy téged könnyű átverni, és azt is jelenti, hogy veled másképpen bánnak a hivatalban, mint a szomszéd lányával, akivel fogócskázi szoktál.

Mintha az értelmi fogyatékosság valami olyan dolog lenne, ami mindenki másra tartozik, csak éppen rá nem. Azok a sérült emberek, akik tisztában vannak magukkal és azzal, hogy milyen képességeik hiányosak, erősebbek, határozottabbak, és hatékonyabban meg tudják védeni magukat.

Otthon ne bántsa senki

A legfontosabb, amit tehetsz érte, hogy te magad nem bántod. Szülőként a legtöbbet úgy tehetjük gyermekeink egészséges önvédelmi képességének kialakulásáért, hogy úgy nőnek fel és azt élik meg, hogy a bántás nem része az életüknek és családi kapcsolataiknak.

Mert ahogyan hozzá lehet szokni ahhoz, hogy mások tiszteletben tartanak minket, úgy ahhoz is hozzá lehet szokni, hogy a megalázás, lebecsülés, bántalmazás része az életnek. Aki így nő fel, annak legyengül a lelki immunrendszere, és egész életében kiszolgáltatott lesz.

Tanítsd meg rá, hogy mi a bántalmazás

Mindenkit érnek atrocitások, és mindenki bánt másokat. A játszótéren egymásnak mennek. Az iskolában heccelik és cukkolják egymást. Mi felnőttek is türelmetlenül beszélünk a gyerekekkel, néha így is érintjük meg őket, és a gyerekek sem kímélik a másikat.

Gyermekeinket segíteni kell abban, hogy felismerjék: mi bántalmazás és mi nem az. Mi az, amit ellen tiltakoznom kell, és mi az, amit én sem követek el mások ellen.

Szülőként nem csak az a dolgunk, hogy mi magunk tiszteleteben tartsuk őket. Hanem az, hogy ha bántás éri őket, megnyugtassuk őket, majd elmondjuk nekik, hogy ez olyan történés volt, amire nem szolgáltak rá, ami ellen tiltakozniuk kell, és ha bármi ilyesmi történik legközelebb, kérhetnek segítséget és van kihez fordulniuk.

Tanítsd meg rá, hogy nem hibás

Akit rendszeresen bántanak, az bűnösnek érzi magát azért, mert őt bántják. Ez a bántalmazás gyilkos paradoxona, amitől olyan sanyargatóvá válik. A gyerekek nem értik meg, hogy nem ők a hibásak, ha szüleik fordulnak ellenük. A pszichológia ezt úgy magyarázza, hogy mivel a gyermek világában a felnőtt tökéletes és hibátlan, ezért a gyermek kénytelen magát hibáztatni.

Nagyon fontos, hogy a gyerekek értsék és tudják, hogy ha bántották őket, arról nem ők tehetnek.

Semmi nem jogosítja fel a másikat arra, hogy őt megüsse, megalázza vagy mások előtt kínos helyzetbe hozza. A bántalmazás egyszerűen tilos, és az áldozat soha nem lehet hibás. Ahogyan az elkövetők szeretnek az áldozatok álruhájába bújni, az áldozatok sokszor érzik magukat szennyesnek, hibásnak azért, mert bántották őket.

Mindent meg kell tenni azért, hogy akit bántottak, az tudja, hogy nem ő a hibás, vétkes.

Tanítsd meg rá, hogyan kérhet segítgéget

Ha az iskolában megverték vagy az intézményben megalázták, a legrosszabb az, ha nem kérhet segítséget, és nincs kihez fordulnia. Ha szexuális erőszak áldozata lett, rettenetes dolog, ha nem tud kihez fordulni. Nem csak azt kell tudnia, hogy bántalmazták, hogy ez nincs rendben és ő nem hibás, hanem azt is, hogyan kérhet ténylegesen segítséget.

Ez azt jelenti, hogy konkrét lépések kell, hogy a fejében legyenek. Például megtaníthatod neki, hogy ha bántottak, akkor menj oda Eszterhez, mond el neki, hogy mi történt, és kérd meg, hogy azonnal hívjon fel engem. Ha nem teszi meg, akkor menj oda Péterhez, mond el neki, hogy mi történt, és kérd meg, hogy hívjon fel engem.

Egy súlyosan sérült gyermeknél már az is nagy dolog, ha tudja, hogy ilyenkor kiabálnia kell, hogy nyugodtan leverheti az asztalról a vázát és felhívhatja magára a figyelmet. A legfontosabb az, hogy keresse meg a legközelebbi felnőttet, akiben megbízik, és mondja el neki, mi történt vele, és kérje meg, hogy legyen következménye annak, ami vele történt.

Tanítsd meg rá, hogy lesz (legyen) következmény

Mindig legyen következmény. A következmény nélküli bántalmazás olyan a léleknek, mint amikor átúszod levegő nélkül a nagymedencét, és a végén nem tudsz felemelkedni levegővételre.

Sokszor elég az, hogy a bántalmazó fél elismeri, hogy rosszat csinált, és bocsánatot kér. De ha egy intézményben egy felnőtt alkalmazott bántalmazott valakit, annak kell, hogy legyen hatósági, eljárási követkeménye is. Mert ha nincs, akkor újra el fogja követni. Nem csak a te gyermekeddel, hanem másokkal is.

Tanítsd meg a túlélésre a szociális rendszerben

A szociális ellátórendszerben rengeteg az erőszak és a visszaélés, nem csak Magyarországon, máshol is. Szülőként szerencsés vagy, ha nem szembesültél az iskolai megalázással, a hatósági és bürokratikus jogfosztás ezernyi apró tűszúrásával vagy a bentlakásos intézetek embertelen világával.

A legtöbben arra törekednek, hogy elkerüljék ezeket az intézeteket. De ezt nem tudod előre 100% biztonsággal garantálni, mert az életben bármi lehetséges. Ahogyan nem tudod garantálni azt sem, hogy a gyámhatósági rendszerrel sem lesz dolgotok, nem fogják gondnokság alá helyezni, és nem fogják korlátozni abban, hogy dönthessen az életéről.

Ezért sok szülő időt fordít rá, hogy felkészítse gyermekét a szociális rendszerrel való találkozásra. Például:

• Ha a hivatalban türelmetlenek veled, akkor kérd meg az ügyintézőt, hogy beszéljen veled normális hangon.
• Ha a fejed felett beszélnek, szólj nyugodtan, hogy hozzád beszéljenek.
• Ha én már nem leszek veled, és gondnokság alá akarnak helyezni, akkor ezt és ezt teheted.
• Ha intézetbe akarnak vinni, akkor keresd meg ezt vagy azt az emert, és kérj tőle segítséget.
• Ha bántanak egy intézményben, akkor kopogj be az igazgatóhoz, és mond el neki, mi történt. Ezzel elérheted, hogy máskor nem fognak bántani.

Szülőként a TASZ által kidolgozott MONDO kártyajáték segíthet abban, hogy el tudjatok kezdeni közösen gondolkodni ezekről a dolgokról.

De a lényeg ennél sokkal elemibb szinten van.

Gyermeket vállalni a legnagyobb kockázat a világon, mert soha nem lehetünk biztosak benne, hogy nem fogják bántani őket. Ezt a kockázatot csak csökkenteni tudjuk, megszüntetni nem.

De ha mi tisztelettel bánunk velük, akkor bárhová vesse is őket a sors, védettebbek lesznek. Legyen egy gyermek súlyosan sérült vagy teljesen ép, úgy hiszem, ezen a szinten nincsen köztük kölönbség, és ha mi vigyáztunk rájuk, a lelkük mélyén ezt fogják mondani: apa és anya úgy vigyázott rám, hogy az ő gondoskodásuk belülről növesztett páncélt nekem.

Ennél többet szülő nem adhat a gyermekének.